Rád koccintottam
karcsú,
Sörös üvegem, benne a
Jóságos árpalé, melyről
Beszéltünk annyit, de együtt
Inni soha nem tudtam veled.
Egy a szívünk, hisz a barátom
Voltál a legnagyobb bajokban.
Kicsit megbántódtam, de a
Mérleg nem az én szerszámom.
Kedves szavadra azonnal parolával
Várom az újabb üzenetet, hogy:
Lélekben azért én ott vagyok,
Veled...
Hogy amit mi már mindent
Elsírtunk, elbeszéltünk, s a
Képzelet szárnyán szívtuk a
Cigiket. Jóságod megengedő
Ártatlanság, magadnak teszel
Rosszat, ha ennyire jó vagy...
Ebben sem segíthetek, viszont
Legjobb szavaimat ünnepélyesen
Elküldöm neked. Gyolcs a köntösük,
Tiszta a szemük ragyogása, ilyen
A mi kettőnk tisztán tisztasága.
Nem bántlak többé, most nézd
El nekem – ez egyszer nem
Fogtam fel, a barátság teljes
Súlyát – a szívemen...
