...mogul áruház, hová én
is
önös érdekből, de éles szemmel,
olykor kilátogatok, nagy parkolóval
teszi vonzóbbá a hasznot, nem siettet,
idő múlása nem számít - nem kell az
órára figyelni...
szóval itt, a parkolóban jött oda hozzám
az asszony, kinek aprópénzt adtam és
azonnal, pedig láttam jól – iszik...
de miért ne tettem volna, mikor
kultúráltan elmesélte, villanya már
régen kikapcsolva, léte lebeg a semmibe...
jött a biztonsági őr, elzavarni őt, kicsit
kényelmetlen volt neki, hogy az asszony,
mint említettem, kultúráltan, velem
beszélgetett...
mikor már elhaladt, a biztonsági őrnek
megemlítettem karcolatomat, mely a
patyolat kisfiú történetéről mesélt, itt
a parkolóban...
a biztonsági őr, ki nem volt a velem
beszélgető asszonyhoz sem goromba,
csak teljesítette a feladatot - az ÍRÁS
hatalmától picit meghökkent...
fejet csóvált, bizony galádul élünk...
ment dolgára és elgondolkodott, mert
látta, hogy van egy olyan oldal, ahol
tanképpen ő is áll, csak azt az oldalt
nem fizeti a kapitalista...
nyomorult író, de önérzete van, neki is,
persze, de ő családot tart el, s ilyenkor,
érezzen bármit, neki kuss van...
ezt tapasztaltam a nagy mogulban,
ahol nincs pénz a parkolásért, mert
a sokáig szájtátás sokkal előnyösebb...
...tőkeileg...
