...vagyok az
arcodon.
Selymes érintéssel,
Állandóan féltéssel.
Az utcát járva, sietve,
Egy fényes burokban
Lépsz, az is én vagyok...
Én így tudok örülni.
Széles mosollyal
Szeretni, már nem én
Vagyok, az egy más kor
Üzenete volt. Nincs,
Vége. De fényesek,
Boldogok a könnyek!
Csak téged dajkálnak,
Csak téged kísérnek.
Mindig csak örülnek,
Szeretve, ragyogva
Égnek, téged védnek,
Mert a „világ” érdes.
Nem kímél senkit.
Kell, aki megvéd.
Kell, aki megvéd.
Lefutó, fényes gyöngy
Vagyok az arcodon,
Lelkedben, téged kísérve.
Mindig mosolyogva,
Sose keseregve.
Benned élve lágyan,
Sósan, mint a tenger,
Ízesen és szépen,
Veled elvegyülve.
Veled elvegyülve...
