Mint minden évben újra,
Csak most régi szenvedését
A kis családnak, anno, nekünk
Ugyanúgy elhozta.
Menekültek, szegények.
Iszonyú vérengzés folyt.
Gyermekeket öltek.
Ők pedig várandós anyával,
Szegényen menekültek.
Volt istálló és jószívű állatok,
Meleg párával, pásztorok
Jósággal, ők melléjük álltak.
Így lehetett, hogy
felnőtté
Válhatott a jóságos, szelíd
Fiatal férfi, ki gyógyított és
Nem kellett neki szinte semmi...
Meg is kapta illő jutalmát -
Tenger jóságáért az iszonyú
Keresztfát...
Sokan vagyunk most tele
Lelki kínokkal, szenvedéssel.
Neked ez nem öröm, kérünk,
A felhőt a fejünk felől szépen
Hessegesd el.
Boldog gyermekeid nagyobb
Örömedre vannak, mint az
Elkínzottak fájó tömege...
Jóságos! Csak a régi,
szolid
Nyugalmat add vissza!
Kerüljön mindenki olyan
Állapotba, minek örülsz,
Minek látásán felüdülsz,
Minek tudatában rábólintasz,
Jó, hogy még van ember
A földön!
Csak kicsit legyen a
szívünk
Könnyebb, csak kicsit álljon
Távolabb a könnyeknek
Országa...
Szabadítsd rá jóságod,
Mérhető igazságod, kérlek,
Az egész világra!
