...elüldögélni csendben,
hol a kandallónál, hol meg
a fűben, a kertben, kényelmes,
fonott székben.
Nem kell beszélni, maga a csend
beszédes, elárul békét, nyugalmat,
lelki csendességet, itt már véget ér
minden rögös út.
Egyszer, csak egyszer révbe érni,
magunkkal, s a világgal békén élni.
Nem pörölni és nem érvelni, csak
verset írni.
Meg főzni, meg élni, meg beszélgetni,
meg békésen éjjel megpihenni.
Előtte egy pohár bor mellett elbeszélni,
mi aznap megesett...
Az élet, az igazi ilyen lenne, tenni a
dolgunk, majd megülni a csendbe,
a madárfüttyös, fűillatú csendbe.
Mennyire lehetetlen!
Pedig olyan egyszerű...
Lenne...
