Kicsit szomorkás...

 

Lett ez az évem, mára.
Arra gondoltam, jobb,
Ha vége szakad már...
Elég volt a küzdelem,
Na de volt máskor
Ilyen, mégis fölálltam
Nagyobb csapás után...



Kicsit utálom, hogy
Először átvertek...
Kicsit kétséges, hogy
Észnél voltam én...
Aztán rájöttem, magam,
Sose a vesztes nyugtalan,
Annak szíve helyén
Jég van már...



Pont az boldogít,
Hogy én lettem
Nagylelkű. Pont
Az értékes, hogy
A veszteség nem fáj.
Hiszen van helyette
Más, biztos hát a
Gyógyulás, szívem,
Mint egy ködre
Gondol rád...



Valójában nem
Gondol már semmit,
Hisz a szív megbántva
Könnyebben felejt.
Eljátszottál engemet,
Oldd meg hát az
Életed, egy már
Halál biztos,
Benne -
Nem leszek...