Kicsit minden lenni...

 

 

...annyira szeretnék,
karod melegébe burkolva
érezni, milyen jó, hogy
neked én vagyok, hogy
messze kullognak a fájó,
hétköznapi, sunyi, ijesztő,
fojtogató, leteperő gondok.

 

Amikor velem vagy, kinőnek
mind a már elfelejtett szárnyak.
Jelentősége lesz mozdulatnak,
mosolynak, gyertyának,
pohárnak, miben félig
még a bor vöröse izzik,
s kedves, dús szalagja
kacagva, cinkosan,
kettőnkre kacsint.

 

Minálunk soha nem esik,
velünk, minden, ami
történik, csupa jó, hisz
tiszta a lélek és soha
nem hamis a szó...
mert azzal magunknak
hazudnánk legelébb...

 

tiszta örömben,
megbékélt, puha
szerelemben...

 

csak...így...