...levegőt venni is alig
lehet.
Lihegve, loholva, nyelvlógatva
két napból csinálunk országos
ünnepet...
Elrontani én nem nagyon akarnám,
csak csendben kérdezem, nem a
háromszázhatvanöt lenne bölcsebb,
kedvesebb?
Minden napra pici csoda jutna, csak
falatnyika szívmeleg... Nem adósságba
fülig belebukva elátkozni a pár őrült
hetet?
Minden nap meghallgatni a panaszos
szív szavát. Minden nap egy-két apró,
kicsike falat többet érne, mint két napi
fúlás...
Maradna pénz egy csendes sétára, netán
fagyival, beszélgetéssel, közben okos
csendekkel, szépen. Megcsodálni egy ágat,
virágot éppen...
Mérték az érték. Ezt ma - már hiába
mondom, de ne csodáld, ha otthon a
kamasz lassan elvadul, mert szavára
senki nem kíváncsi...
Ha vettél fát, először a szíved rakd alá.
Dísz a míndigleni megértés legyen.
Ajándék a nyitott füled a szóra, kérlek,
ne öntsd be viasszal,
hogy végleg szíved és
füled bárki számára
süket legyen...
Igazából – az év minden
napja
egy – egy aprócska KARÁCSONY
legyen!
