ELNÉZEM ADRIA- KÉK
SZEMED,
AMINT MÁR ÉRZED BENNÜK
A FÁJÓ SZÚRÁST. MÉG DOLGOZOL.
MONITORRA MEREDVE BŰVÖLÖD
A KÖVETKEZŐ VERSEM ALÁ
A VARÁZSLATOT, AMI A TE TITKOD.
KÉSŐ VAN, DE TE NEM ADOD FEL,
BÁR EGYRE FÁRADTABB LESZEL.
HULLANAK A SŰRŰ PILLÁK,
RÁ A SZEMHÉJADRA, HISZ ŐK
JÓL TUDJÁK, MÁR PIHENNED KÉNE.
KONOK VAGY. NEM HISZEL NEKEM,
NEM HISZEL MAGADNAK.
HA ELRAGAD AZ ALKOTÁS HEVE,
ESZEDBE JUT EGY VERSEM SZÍNE,
TALÁN ILLATÁT IS ÉRZED…
NEM NYUGSZOL, MÍG MÉLTÓ –
SZERINTED MÉLTÓ – KERETET
NEM ADSZ A SZÓ ÜZENETÉNEK.
NEKED ÜZENNEK A SZAVAIM.
MEGÉRTED ŐKET, S AHOGY A
HANGODDAL MINDET ÉLETRE IS
KELTED, ABBÓL LÁTOM, HOGY
BÁR MINDENKIÉ, ALAPJÁBAN
TIÉD LEHET CSAK, MERT MÁS
NEM HALLJA ÉS NEM OLVASSA
ÍGY, ÁRVA, KIS BETŰK ÜZENETÉT.
AKI ERRE ADTA EGYSZER MÁR
A FEJÉT, TUDJA, NAGYON JÓL,
VERSET – CSAK ÚGY A NAGYVILÁGBA
EGYETLEN KÖLTŐ SEM DALOL.
KELL VALAKI, AKIHEZ SZÓLOK,
HOGY LÁTVA LÁSSAK, MAGAM IS
ÉLETRE KELJEK. ÁTÉREZZEM
A MONDATOK SÚLYÁT,
ELKERGESSEM ÖRÖKRE
A SÖTÉTET.
