...zöld mohában, őszi avar
szép nyomában visznek lépteim.
Egy irányban, nem tévedve,
nem is félve, csak sietve,
el nem késve, hozzád visz a
tűnő gondolat...
Hogyha én most veled lennék,
arcod fényében fürödnék,
lennél reménység és béke,
szemem ékessége...
Bölcs pók sző a padlás sarkán,
minden időket megváltván,
minden rosszat elűzvén a háztól.
Munkája időtlen, ereje töretlen,
sose hagyja abba, tudja, az idő
neki dolgozik...
Ha szakad a fonál, sző helyette
újat, erőset, bírósat, legyet
marasztaló, új életet adó,
fényes fonalat...
Fonál a szerelmem, szakadnia
lehetetlen, hiszen szövöm újra,
szorgalmasan, mindig biztosan!
Téged védelek, nem is féltelek,
hisz veled vagyok, neked dalolok,
érted szól az ének, remény, fény
tiéd, mit akarnál még?
Ameddig akarod, veled
megyek én is.
Ameddig akarod, kezed fogom végig.
Ameddig örülsz, öröm az életem.
Ameddig létezel, én addig létezem.
