Kárpáti mozaikok

 

Szeles, hideg, esős,
Fázós, viharkavarós.
Szívszorító, magas,
Rideg, elérhetetlen.
Nappal is éjsötét.
Szúrós tornyok
Lenéznek rád,
Kicsi vagy.
 
Napnak orgiája,
Szellő selyme,
Arcod barnító,
Szépséges.
Meleg, puha,
Fészekízű,
Kedves.
 
Helyedet keresed.
Hol ebben, hol
Másikban.
Egész életed
Olyan.
 
Dajkál, szeret,
Megöl, kivet,
Fölemel, leterít,
Ölel, majd eltaszít.
Bírd ki.
 
Mint csecsemő
Születése burkát,
Feszíted a napok
Harcát és unalmát.
Repedj föl!
 
Megérdemelnéd.
Nem érdekel senkit.
Nem rendelhet
Neked napsütést.
Nem isten..
 
 
Talán a végtelenben
Magatok maradva,
Talán, ha egymás
Dobogását hallva
Születik végtelen.
 
Szakított burok,
Fölsírás, mely az
Élet maga, s végre
Nem kell kimondani,
Mert…jó…
 
„Én nem tudom
mi ez”…Juhász Gyula
Szegény,áldott…
Én tudom, hogy
Nem kell tudni.
Ez…ez: csak ennyi!
 
Nem kell ráfogni
Az égigérő fákra.
Nem kell perben
Állni, hisz mindenki
Lát, érzi – ki fontos.
 
Megváltásos, esős
Hideg, meleg nyár.
Eldönti, kire mi vár,
Mikor már nincs
Hegy,
Idegenség,
Kibúvó…
 
 
2005. június. 8.

 

 

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man