Áldott legyen szentséges kitartásod,
Ahogyan mellettem állsz, a messze
Idegenből. Áldott légy, az állhatatos
Meleg szeretettől. Áldott legyen szikla
Konokságod, mellyel megvédesz, éltetsz,
Közben magadra kellene vigyáznod...
Áldott legyen szemed sugara – akkor is,
Ha, mint a vak, csak a messzibe tapogatva
Látom. Áldott légy, hogy a semmiből vagy
Az álmom, a soha el nem hitt, örök
Boldogságom...
Pedig csak egy rüggyel üzensz, szárnyak
Surranása hozza el nekem a hitet, hogy
Bízhatok...
Légy a fényem, a sugárba rejtett, ragyogó
Reményem, hogy van holnap, s a holnap
Még sokkal szebb, mint a mai nap, s ezt
Én mind megérem, nekem soha, de soha
Nem kell félnem, mert ha nem vagy, akkor
Is velem vagy kérve, vagy kéretlen, de mindig
Vágyottan, halálra gyötörten és kacagva és
Zokogva és távoli vállad gödrébe befúlva
És elmázolódott, könnyes és nevető arccal
És az örök szövetséggel, a közös akarattal...
Legyél velünk, oh, megkínzott Isten, sebeiddel,
Majd levájt, felejtett bilincs helyett fehér
Gyolcsokba öltözötten, jer le hozzánk, hogy
Tudjuk – az, hogy élhetünk, annak a csodának
Párja nincsen, mert vagyok neked és vagy
Nekem...
Amen
