IGEN

Azt mondtad az életre:
IGEN! Nos itt vesztettem
Én. Amikor elindítunk egy
Gyereket, vagy olyat, ki
A periférián ténfereg,
Megfeszített vállal állunk
Oda mellé. Nem számít
Semmi és mi magunk
Legkevésbé…
S amikor sorakoznak
Okos feladatok, szaporodik
Egyre a dolog, akkor
Lekopunk, mi, az
Ösztönzők, mint a kosz.
Már megszoktam.
Jól is van ez így.
Mérlegelve, latolgatva,
Méricskélve, fontolgatva,
Az ember elsilányul.
Kicsinyes lesz, ez nem
Segít. Dolgozz!
A munka nagyszerű!
Mikor az ember orra esve
Fáradt, akkor éri tetten
A derű. A dagadó, biztos
Tudat, elindultam!
Kanyarog messzibe
Az ösvény. Az utacska
Azonban csak egy
Személynek szabódott.
Keskeny, ingoványos
Rejtvény. Rajta a siker,
Esetleg egy bucka.
Egy dolog biztos, ki
Egyszer elindult rajta,
Soha nem néz vissza.
Menj élni, fuss, szaladj!
Tied már a pálya.
Mélyen el kéne ásni,
Honnan indult, anno
Ez a rögös,
Sokszínű,
Ezer feladatos,
Életnek nevezett,
Sokaknak
Sóvárgott
Álma.