Mint hűvös a csorgó
melegben.
Elnyúlni benne lágyan, kedvesen.
Nincs ok a szűkszemű gyanúra,
Hiszen a lelked előttem meztelen.
Soha nem kételkedtem szavad
Igazában, nem kérdeztem, hol
Leszel, hisz mondtad te magad.
Hűséged páncélod a világ ellen,
Hisz annyit megütötted magad!
Hűvösen jó az én tisztaságom.
Bennem kétkedni ostobaság.
Nem is alázod szívünk aranyát.
Természetes, hogy mi – vagyunk.
A „mi – vagyunkba” gondolat se
Fér be, hát még valós, más, élő
Ottléte, hisz világunk kerek.
Benne virágok, emberek, s a
Tudat, hogy vagy, s hogy
Neked én vagyok!
