...gázolok. Az eső
idő előtt
Leverte. Hamar esett múlásuk,
Kétségtelen, még szerettük
Volna látni őket. Nem lehet.
Az idő könyörtelen, ha úgy
Kívánja. Fához, bokorhoz,
Mihozzánk – egyaránt.
Mi is lehullunk, nem fáj
Értünk senki. Valahol, valami
Emlékféle talán csak fog
Rólunk maradni?
Egyetlen gesztus, egy kedves
Este, bárhol, bárkivel, bármikor.
Esetleg – jóságunk apró
Emléke…Felidézve, talán
Válaszol ?
Ballagok, mert megszoktam,
Jó így. Megtanultam egyenesen,
Egyedül is járni. Nem kell
Kapaszkodó! Ámítás csupán az!
Kérik érte a viszontat, ami
NEM KÖTELEZŐ, csak adható.
Ha viszonosság nélkül nem ad
A szív magától, sokkal jobb az
Egyedüli – biztos.
Függeléknek lenni addig jó,
Míg a határtalan szívjóság
Belénk simul, fölfelé emeli fejét.
Mikor már sandán kérik:- Tedd!
Múlik a jó íz, jön a keserű.
Keserű nélkül maradjon akkor
A jóízű, megfizetetlen derű.
Ne tégy szívességet!
Add magad, ha kérlek,
Ennyi lenne.
Ne hivatkozz soha
Már elmúlt, régi,
Felejtett
Örömökre.
