HULLANAK MÁR

A sárga levelek,szőnyeget terítnek
Nekem és neked.
Arról mesélnek, méltón, szépen,
Elmúlás, de csalóka.
Nem véglegesség ez semmiképpen.
Csak előzi
Az új tavaszt, az életre százszor igenel.
Velünk, ami történt,
Hatalom nincsen! Semmi többé nem
Tépheti el.

A levelek a földön nem halottak!
Bohókás surrogás.
Üzeni, hogy ne félj, mert lesz helyette
Sok-sok, annyi más.
Azok is mirólunk beszélnek, az újak,
A zöldek, csodaszépek.
Mi vagyunk , voltunk leszünk, így helyes.
Odafönn írták,
Tudós szellemek, kik ismerik a tegnapot,
Tudják a mát.
A holnapban a legbiztosabbak, mert ők
Mindent éreznek, látnak.

Hitedet hát ne veszítsd el, fejedet emeld
Fel, az ég felé!
De közben szorosan fogd a kezem, hisz
Tudod, én a tiéd
Soha el nem engedem, mert rokon a lélek.
Egyszerre dobban.
Kétségek kútjába fúltan, vajh, mi maradna
Meg nekünk?
A sok „nem”-mel csak vesztünk, veszítünk!
Az „igen” melenget, rőzseillata van,
Ne féld a holnapot.
Nekünk örökre, mindig – MA VAN!

2005. 09. 09.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man