Hozz nekem fényeket...

 

 

...hozz nekem zenét,
sétákat, nyarat, vagy
havat, jó sokat és egy
kedves simogatást
tenyered ölén...

 

Már elhagytak engem
a kósza, bámész vágyak,
mik igazából nekem soha
nem is voltak... miért?
Valahogyan ilyennek
születtem, szemlélődő,
kicsit idegen, csöppet
gyanakodó, de egy jó szóra
azonnal, mindent odaadó...

 

Most még ép a lélek, a test
is romlatlan, a szellem meg
beérett, mint magtárban a
nyugodt, szőke búza álma.
Ezért van szükségem a
hétköznapi, apró, s ezért
óriás csodákra, csak el kell
hoznod nekem, mert a bátorság
már igen messze jár, bölcs a
csend, védelem az átlátható
béke...

 

Csak te törhetsz be ebbe a
Biztonságos, színét hagyott,
Kicsit árvaságos színű
Életembe...