Minden nap ajándék
az
„Itt”-ből, s egyben remény,
Hogy mehetek tovább.
Éjszakai embernek születtem,
Holdat csodáló, kedves éjszakán.
A napot is imádom, mélyen,
Áhítattal, de önmagam csak
Éjszaka leszek. Bagoly- ezt
Úgy hívják okos, tudós
Emberek.
Pacsirtával, ki hajnal négykor
Éber, engem összezárni őrült
Kavalkád lenne,mert beleszólna
A csendbe.
Reggel számomra minden
Képlékeny. Lelassul a világ,
Nem értem.
Délután már kapnak a dolgok
Szívemben, fejemben, körülöttem
Helyet.
A fekete, sokcsillagos éj, a holddal
Vár rám türelmetlenül, még sose
Hagyott...
Nem hagyott egyedül, együtt voltunk,
Akkor lett minden szép és kerek.
Kívánnám...
Ha lehet, ne legyen csupa fényes
Nappal, akkor, mikor végleg
Elmegyek.
