...tudnálak szeretni, ha:
Elfogadnál, így, ahogy vagyok.
Nem várnál tőlem olyat többé,
Mit teljesíteni már nem tudok.
Találkozásunk mindig ünnep
Lenne, benne kicsi tábortüzek
Fénye, mert megértenéd, hogy
Lassúbb, de már okosabb vagyok...
Elég lenne neked egy
kedves séta.
Hosszú-hosszú sok beszélgetés.
Néha egy-egy vacsora, gyertyafénynél,
De nem akarnád, hogy nálam, vagy
Nálad – hiszen velem-korúan te is
Tudnád, úgy sokkal macerásabb...
Persze aztán el tudnánk egymásnál
Szépen üldögélni, idézve közös kort,
Amikor még éretlenek voltunk...
Nem mondtam fiatalt, mert
azok
Vagyunk, most és így is, csak a
Tempó lassult. A mának nem az
A feladata, mint húsz - harminc
Év előtt. Mi már kiérdemeltük
A komótos meggondoltságot, így,
Egy lépéssel a NAGY ŐSZ előtt.
Szeretném okos fejed magvas
Gondolatait, mit már régen
Nekem tartogattál, csak nem
Tudtad még, hogy tényleg eljövök...
Itt vagyok, megcsodálsz,
Megvitatunk néhány versemet.
Aztán te mondanád el, mit érett
Fejed már megtapasztalt, s merítnék
Belőled, mint szomjazó a hűs, pusztai
Kútból... Ismerj magadra, mert pereg
Az órán a homok, könyörtelen tempóban
Lefelé. S ha megtudod, mit vesztettél velem,
Elmúlik belőled minden lét - elem, kiszáradsz
Nélkülem - pedig rámtalálni, hidd, nem is
Nehéz...
