Érzem, eleinte
senki
Nem keres. Ha eltűnök,
A lépteim nyomába száz
Kerül majd, egyetlenegy
Helyett. Ha eltűnök, először
Nem veszed majd észre,
Valami hiányzik, túl nagy
Az űr. Menni fogsz tovább,
Ahogy rohanni szoktál.
Észre sem veszed, hogy
Régen nem vagyok már.
Aztán egyszerre nem lesz
Dolgod éppen. Vagy fáradtan
Az asztalodra dőlsz.
Valahol megszólal egy klarinét
Bús hangja. Akkor zokogsz fel,
Jól megcsap a semmi.
Akkor veszed észre, mi volt,
Mi annyira hiányzott.
Csalni fogsz. Csak a szépre
Emlékezel. Mérhetetlen
Boldogtalan leszel.
Könyörögve hívod segítségül
Földet és a mennyet!
Csak egyszer még…
De sosem adják vissza
Az eltékozolt
Könnyet.
