... mely még eviláginak
mondható,
lemerül, ahogy Lászlónk ajkáról
öröklődött a szó, akkor érzem, hogy
utánam jönnek, egyre többen,
megértve, hogy az okos szónak,
kinyújtott kéznek párja nincsen,
jönnek, javítják, amit félre nevelve
rontott egymás után egy- két nemzedék,
jönnek és lélekben fogják Nagy László
kezét, aki eleresztve a két botot, rájuk
támaszkodva, mutatja, gyerekem ez az
út megy arra, hiszek mint a templomban
kimondják, hogy CREDO, csak a sok
szó súlya elmossa mindazt, mi
szemforgató s nem jó, hiszek, hiszek
örökre a megújulásban, egy temetés
lesz csak, amire én is elmegyek: ha
temetik a hazugságot és éltetik
a tiszta IGAZSÁGBA vetett hitet.
