Ülj ide, szembe
velem.
Nézz bölcs mosollyal
Énrám, hidd el, én is
Ezt teszem.
Mikor az indulatok
Már szelídek és lágyak,
A bölcs belátás szépen
Közénk költözik.
Új ruhát vesz magára
Az ünnepélyes hold is.
Minket ünnepel, hát
Szépre öltözik.
Magunk mögött tudunk
Sok ilyet és amolyat.
Most vettük észre,
Már egyik se fáj.
Csak ittléted öröme,
Ami fényes és árnyék
Nélkül beragyogja
A szobát.
Már tudjuk, nem voltunk
Sem ostobák, sem pedig
Nem akartunk többet,
Mint elég…
Csak nagyon hevesek
Voltunk, mindent
Úgy akartunk, azonnal,
Mint a mesében.
De a sárkány itt is jött.
Fejét levágtuk, de a seb
Nekünk fájt.
Így elhagytuk egymást.
Azt hittük, haragszunk.
Pedig csak gyógyultunk,
S értünk, mint
A zöld gyümölcs a fán.
Szememben cirmos
Fények égnek,
Terád várva.
Ez nyugalmas.
Olyan szép s szelíd.
Hangodnak kedves,
Jól ismert selyme
Örökre elhozza hozzánk
A mosolyos béke
Kék üzenetét.
