Füzek alatt

 

A tónál, hol párás az este,
Mikor a nyárelőben mindenki
Egymást kereste
Randevúztunk ott, alattuk.
Fiatalok és félszegek voltunk.
Ránk borultak a fák.
Védték a kezdődő szerelmet,
Mit az iskola érlelt,
A sok sok óra mind.
Az évnek vége lett, tudtam
Többé nem látlak majd téged.
Akkor, hirtelen randevúra hívtál
Velem pedig megnyílt
A végtelen …
Emlékszem, milyen nagyon
Vonzódtam hozzád,
Hisz az, hogy szerettelek
Túlzás, csak vágyódtam,
Mint karácsonykor
A gyerek.
Szigorú tanár úr,
Ki fiatal és csupa charm!
Akkoriban mindenki
Téged akart, ott az iskolában.
Miért pont én voltam neked
A legszebb, magad sem tudtad.
De bevallottan már régről érezted :
Ez a lány – ha valaki kell –
Csak ő és senki más.
Akkor kellett volna látni,
Nem kéne tán folytatni,
Mert hozzád más és
Hozzám más lenne való …
Ebben a korban kit
Érdekel a szó ?
Jött szerelem és sokminden
Más, hisz ketten tudtunk
Annyi szép csodát …
Az évek megettek minket.
A parti füzek ugyanott,
Ugyanúgy merengnek,
Leveleket hullatva a tóba,
Lépteinket még mindig
Makacsul kutatva, s ha
Ragyogó és csillagos az ég
Ejtenek értünk néha
Emlékező, szomorú
Könnyeket.
Az ember lehet hűtlen,
A táj, a tó, a fűz
Soha nem felejt!

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man