De inkább ne
tegyünk
Fel semmit, hisz messze
Vagy. Országod távoli,
Idegenek az emberek,
Nem értik a szavam és
Nem barátságosak…
Hozzám semmiképp,
Hisz itten idegen vagyok.
Hozzád jönnék, de nem
Olyan biztos, hogy te is
Akarod…
Sötét arcod talán egy
Percre földerülne, az is
Lehet, hogy megsimogatnád
A kezem, átfognád a vállam.
Aztán elhalna a mozdulat…
Sok volt a szenvedés, a fegyver
Sok volt a háború, sok volt a
Keserű értetlenség és egyszerre,
Lassan kiderült számodra,
A világ egészében – végtelen
Szomorú…
Nem tudnálak meggyőzni,
Nem is akarnám igazán.
Látni szeretnélek, sötét
Tekinteted biztos megtalálná
Az enyémet és egy pillanatra
Kicsi fészket rakna szemed
Legalján a derű. Szép lenne.
A távolságot már megértettem.
Nem sokallom és nem is
Kevesellem, hogy belőled
Pár levél jutott.
Azt sem tudom,
Akarnám – e
Veled a biztos
Holnapot?
