Ha egyszer minden
rossznak,
Csak úgy, vége lenne, ha csak
Mint egy könyvet lapoznánk
A múltat...
Ha minden, mi balul sült el
Igazítást nyerne, radírral,
Jó szóval, vagy csak puszta,
Szép beszéddel...
Ha türelmesebb lennék és
Megérteném utólag, mit elébb
Nem érthettem, mert hogyan
Tehettem volna...
Ha adottságaim az égig érve,
Türelem gyümölcsöket hozna...
Akkor sem tudok hinni abban,
Hogy mesterségesen az idő
Megfordítható.
Megtörtént bánatokat helyrehozni,
Utólag lehet, de semmivé tenni nem.
Felejtsük hát el a "mi lenne ha..."
Bárgyú naivságát.
Élni az életet ott, akkor, adott
Pillanatban lehet. Esőfelhőt, orkánt,
Katasztrófát sem állíthatunk meg.
Hogyan állíthatnánk meg minket
Ért, igaztalan sérelmeket?
Lehet mondani, bocsánat, nem
Így akartam... a heg úgyis
Ottmarad...
Hagyjuk hát békén az elrontott
Múltat. Ami el kell, hogy romoljon,
Elromlik, így, vagy úgy...
Lássuk be, ezen a planétán,
Mi nem működtethető, az nem
Erőltetendő...
Akkor mi marad? Szikrája egy
Őszinte pillanatnak, másodpercnyi
Sugárzó mosoly emléke...
Ki hogyan szeressen, viselkedjen,
Éljen, könyvből, parancsra
Elő nem írható!
