Félek nagyon

Hogy eljöhet még az idő,
Mikor nem ölelhetlek,
Kedves.
Előttem arcodon
A kétség, a talányos
Semmi.
Gondolatod, hogyan
Tudok majd ezután
Élni?



Ne félj! Valahogyan
Mindig itt leszek
Veled.
Megérzed jelenlétem,
S megérzed érintésemet
Lelkeden.
A magány viszonylagos.
Ketten soha nem
Keserű.



Ígéretem, ott, akkor
Örökké fedezet.
Nincs
Olyan hatalom, mely
Tőled, akár így, akár
Úgy
Elvehet. Maradok, mint
Fényes bizonyosság.
Léptedre
 

Az enyém, van, vagy
Nincs, felel, melletted
Kopog
A járdán. Van hozzá
Láb, vagy árny már,
Marad.
Melletted, örökké,
Mint ígértem, esküvel,
Bármiképp…
Ha lehet…
S engedik…
Talán...