Lassan tötyög, mi
régebben
Szélként repült. Megfontolt
Vagyok és olyan siváran bölcs.
Hálás vagyok a kávémért,
Mellyel együtt jár egy csodás
Öröm. Velem vagy, s a létedet
Magát szívből megköszönöm.
Nem rohanok már, fontolt,
Kényelmes léptekkel ballagok.
Ha megnéznek, csodálkozom.
Nem tudják, hány éves vagyok?
Mert ami tetszetős, az belül lassú.
Hallgatnak már a régi vágyak.
Csak a szél kedves érintése
Tudja visszahozni suttogását
Egy kedves, régi szájnak…
Bölcs az este is maga, már
Nem rejt titkokat, minden nyitott.
Szívesebben hallgatom a csendet,
Beteszem inkább az ablakot.
Elnézem a mama arcát, milyen
Szép még most is, mosolygok,
Az ő korában én már nem leszek.
Csak egy kívánság marad örökre
Fájón: miért nem maradt az édes
Gyerekkor, mikor neveltem őket,
Olyan, mint egy megállott
Film, mely letekeredett...
