...a fáradt
sugár még
bearanyozza a tájat.
Elcsendesül a zaj,
Itt - ott még hallatszik
Egy - két ág roppanása.
Kicsi idő már, s csend
Borul majd a város
Nappal oly sűrű zajára.
Ilyenkor minden nyugszik,
Elfáradnak a gondok,s
Ahol szeretik egymást,
Ott kisimulnak a ráncok.
Ahol nincs megértés,
A csend ordítóvá válik.
Magába zárva két idegen,
Kóborol egy lakásban,
Mintha a másik ott se
Volna...
Én azt mondanám,
Nem kellene a csendes
Pusztítás a lelkek
Sokaságán! Menjen, ki
Merre menni lát.
Fedezzen fel egy rakás
Új csodát! Annyi van!
Konvenciókba zárva,
Saját börtönének
Kulcsra zárt magánya
Nem használ se egynek,
Se a másnak.
Nyomorék lélekkel élni,
Attól, hogy mit mond a
Szomszéd - félni...
Akkora őrület!
Egyetlen életünket
Pazaroljuk, mint
Megszállott, pénzét
A kártyán, s nem vesszük
Észre, mennyi kárt
Tudunk így okozni,
Lelketlenül,
Eszköztelen,
Bambán...
