Mikor a kis víz
feltör
A föld alól, megmutatja
Csillámát,tiszta magát
Földnek és a napnak,
Azonnal irányát keresi,
Töri, vájja mélyebbre
Az utat nagyobb és
Nagyobb vizek felé
Magának.
Akarata, pici ereje kőkemény.
Megmutatja, hogy az győz aki
Előre indulva sose gyáva.
Medret kotor, így indul előre,
Egyenesen az óceánba.
Alább nem adja.
Csak a legnagyobbal
Hajlandó, ha keservek
Árán is, de büszkén
Parolázni! Így vájd
Nekünk, szivem az
Utat. Nem alkudva,
Csakis a legnagyobb
Felé! Kérlek, ne add
Meg magunkat,
Közöny, enyészet,
Ellenség eléghet.
Hamuja szerte száll,
Ha mi kiállunk
Nevetve, az
Enyészet
Elé!
