Elszórtam már...

 

 

...a szerelmet, nem is kerestem,
fenét érdekelt, hol ejtettem el...
elveszett, s mint a kis busman
a magas fűben a bankjegyeket,
mik számára nevetségesek,
elengedtem, ugyanúgy, a szélnek...
úgy engedtem el a síró szerelem
kezét, keményen, nem néztem
vissza, arany könnyeit hullatta
a nehéz, sivár homokba és nem
sajnáltam...
a szívemet nehéz lakattal lezártam,
benne maradt hűvös pincehideg,
falka félelemmel,de a biztossal,
hogy többé meg nem bánthat senki,
s most megint egy illat után kell
a szívnek menni, mert mi a szent
eget tehet, hisz hívják...
hívják mély, barna szemek,
esőutáló, rokon-fájdalmú énekek,
sok-sok mosollyal, az aljukon a
könnyek nem láthatók, de sósak,
ilyen íze van a csóknak, mire rég
nem akartál emlékezni, csak törölni,
csak teljesen törölni, s most nincs
már meg a kellemes pincehideg,
de az ajkon a bor vöröslő csersava
ott remeg, mert nem lehet akarni,
nem akarni...

 

a szerelem eljön és jaj, nagyon jaj
neked..