Ha velem lennél és
Ez mindig így maradna,
Számomra álmodott,
Mesés állapot.
Tudnám, hogy igyekeznél
Mindig haza, hozzám és
Téged várni, csodás,
Nagyszerű dolog!
Fölragyogna az összes
Lámpa fénye, téged
Üdvözölni, hogy jöttél,
S itt vagy végre!
Aztán már csak az
Asztalon a gyertya,
Mely a szeretet és béke
Aprócska kis lángja...
Békében élnénk,
Vigyáznánk az élére
A szónak. Ne vágjon,
Meg - egyőnket se
Bántson…
Mellettem ülve mesélnéd
A napot, a sikert, de
Mesélnéd a bosszúságot,
Hisz kinek másnak?
Takaró- melege lenne
A világnak.
Anyameleg, benne te,
Meg én. Ahogy ezt szépen
Elgondoltam,
Bizony egy vágyó könny
A szemem sarkába gyűlt.
Mennyi minden vár még
Addig ránk,
Hogy legyen fényünk,
Gyertyánk, vacsoránk,
S hogy egybe hangolódjon
A kettőnk szíve...
De vígasztal a tudat,
Amíg a vágyak szárnyon
Tudnak járni, addig
Nincs baj.
Várni más, mit a semmit
Kétkedően lesni, szűk
Résre engedve a bizalmat,
Az ajtót...
Nyitott szívvel, élő tervet
Szőni, mint szorgalmas
Pók a sarokban az övét.
Megnyugtat.
Álmom ma is a tiéd lesz,
Benne sok sok holnap, s
Talán nem veszítettünk
Még...
