Rád egy hosszú
pillantást
Vetve, magamat komolyan
Kérdezve, miért szerettelek?
Oly mélyen vágott az idegenség,
Oly kevéssé emlékszem, amire
Emlékezni nagyon is illenék.
Nem emlékszem, pedig nem
Akarattal felejtettelek el.
Tudom ki vagy, nem is
Haragszom, csupán a szívem
Süketnéma lett. Jeleink viszont
Nincsenek, így nem értelek.
Mert valószínű nem is akarlak
Egyszerűen téged érteni.
Bocsásd meg, ezt az utód
Hűtlenséget. Útjaink régen
Szanaszéjjel váltak.
Nem vágyom utánad.
Nem érdekel a léted.
Nem kedves nekem
A köszönésed.
Érintésedtől meg
Óvjon az isten!
Hogyan van ez?
Én azt hittem,
Ilyen nincsen.
