Ringasson téged
Bájos, esti szellő.
Felejts el mindent,
Maradj velem.
Fészkelj be, kedves
A két karomba, lágyan.
Zárjuk ki a világot
Csak egy pillanatra,
S egészen, teljesen
Legyél velem.
Ne gondolj egyet se
Nyomasztó holnapra.
Háman legyünk most,
Te, én, meg a szél.
El fogja neked
Sorra mesélni,
Akit szeretnek,
Bizony, sose fél.
Mert állandó a
Kedves másik
Jelenléte.
Akkor is ha szólítja
A messzi idegen.
Ott van, veled,
Csak húnyd le
A szemed.
Nem kell hívni,
Ott van magától.
Hisz hozzád űzi,
Csak hozzád a lélek.
Nyugodj hát,
Kedvesem, mondd:
Többé sose félek!
*
Mert… két karomba
Fészkelj be csendesen.
Hárman leszünk csak,
A szél, te meg én.
Az én szerelmem
Biztos, mint az ÍRÁS.
Akkor a kedvesem
Mitől is fél?
Mondd szépen,
Hogy én is megértsem,
Akkor a kedvesem
Mitől is fél?
