A nyugodt nyári
este
Szelíd fénnyel ragyog.
Beragyogja gyűrött
Éveinket, s valami
Szépről és újról susog.
Mert a nagy égbolt is
Ad hangot, ha van
Szíved és hallásod.
Elringat a mesés,
Sötétkék valóság.
Minden a tiéd és
Nemcsak este,
Mikor megborzong
A nagy fák ősi,
Örök kérgű teste.
Előtted minden.
Ha épp nem látod,
Akkor várd ki, míg
Fogad a szíved.
A boldogság
Aranyfonál,
Csak nem
Biztos, hogy
Jó helyen
Keresed...
