CSEREPEK

 

Összetörte magát a nap.
Már nem üvölti világgá,
Hogy eléget mindent.
Bágyadt pillákkal inti,
Hogy elmegy.
*
Barna leveleket söprök.
Siratom a nyárt, hisz
Elment, nem hozott
Nem is vitt, igaz,
Semmit.
*
Meddig kell most várni
Valami új csodára?
Meddig kell nézni
Hiába az ablakot, s
Várni?
*
Mert élni kell és hinni.
Egy bő kabátba ketten
Belebújni, ki bánja,
Odakint mi van, ha
Boldogan…
*
Boldogan, mit? Attila
Már látta, rózsaszín
Volt, kövér és másfél
Mázsa…De Attila akkor
Már keserűn…
*
Beszállok, indítok, s
Ezzel elindítok most
Egy újabb napot.
Egyiket a másra,
Ki bánja?
*

Mondd, ki bánja?