Álmos, hajnali séta
Mélyen, békésen aludt még,
Mikor magamhoz ölelve,
Alvó pilláit életre lehelve,
Szóltam, mennem kell,
Szivem...
Ő kérte, ne hagyjam magára
Észrevétlen, mert rémületes,
Ha hirtelen riadva nem talál...
Megtanulta már,
Hiányzom ha
Egyszerre
Nem vagyok...
Aztán kilépek a hajnali,
hűs légbe,
Melyet a friss utca arcomra lehel.
Itt-ott már egy madár próbálgatja
Hangját, de a teljes koncert még
Várat magára. Most csend van.
Jó így.
Elmerülhetek a szárnyas gondolatban,
Mely visszaröpít hozzá, pedig csak
Egy súlyos munkanap választ el, s
Láthatom,
Megint...
Hogyan tudott így
egyszerre bennem
Kitölteni minden kis zugot?
Kiürültem?
Igen, azt hiszem, csak a titkolt,
Meg sem fogalmazott
Remény volt élő bennem.
Minden más vitt,
Mint egy mechanikus
Gépet, tovább, pergettem
A napokat, mint néni,
Falun, jószágnak
Hasznos
Magot...
Eljött, véletlenül, hiszen
az angyalok
Soha nem szólnak előre, elrontanák
A nem várt örömet, azt, hogy mit kapok,
Balgán kifecsegve...
Az angyalok csendesek, mindig okosan
Cselekszenek, s mikor már veszve
Látszott minden, mikor a szívem ott
Vonaglott egy nem létező kereszten,
Belépett, s csendben jelezte, értem
Született, miattam létezik,
S egy angyal, az imént,
Halkan, alig lépve,
Annyi év után,
Őt jutalmul
A karjaimba
Tette...
A szívem érett narancsként
Csordul, a mámoros
Gondolattól hogy este
Megint, mindig
Hozzá érkezem,
Ragyog a szemem...
Ő nyakamba ugrik,
Ölel,mert fél, hogy
Mint egy látomás,
Eltűnök...
Megértem, szegényt.
Őt is érte annyi
Fájás...
Szeretem törékeny,
Illékony lényét,
Föltárta előttem a világ
Köznapi mindenségét,
Csillagok bolondos
Udvarát...
Aggodalmasan megfürdet,
Mint egy babát,
Én boldogan hagyom,
Hisz érintése édes,
Annyira hiányzott
Gyönyörűsége,
Fénye...
Belefulladok a gondos
Szerelembe, mint a
Bolyhos, meleg,
Hatalmas
Törülközőbe...
Szabadultan a napi
hordaléktól,
Tisztán, mint ki az istenek
Előtt hódol, elnyúlok,
Kezei érintését vágyom.
Kigyúrják belőlem napi,
Gyötört fáradtságom,
A véráram zuhogva
Indul testemben
Szerteszét...
Csak az éjszaka kíséri
Csendesen, bájos
Szerelmünk sok,
Kedves
Neszét...