Utánam
intve, azt
Kérte, táncoljak egy
Lassút veled... ahogy
A szemed maga volt
Az ígéret, hogy teljesen
Elnyertem a szívedet...
Ahogy a hátamon éreztem
Lágyan, hatalmas, meleg,
Kemény tenyered...
Elvesztem ebben az
Utolsó táncban, mert
Tudtam, hogy nem lehet,
Maradni... veled...
Sikoltott a szívem és
Fázott a lélek és ordítva
Csak a szabadságról
Papolt - de szerelmed
Ellen egy féllábú kislány,
S egy mély tekintetű,
Hűséges férj érvelt
Némán....
S bár tudtam, e tánc
Több, mint negyven
Leélt év, együtt, benne
Lüktet fájón minden
Szerelem...
Én hagytalak menni,
És vissza tudtam térni,
De a szívemet
Otthagytam
Örökre,
Neked...
( a „Suttogó”c. film ihletése)
