Ordítok, s nem lehet tenni
Itt már semmit, se előre, se
Hátra, ki a nagyvilágba, bele
A semmibe, vakon botorkálni...
Nem hagylak egyedül, menekülök,
Mert te is ezt teszed, s én ígértem,
Mindig ott leszek veled, ha nem
Akarod, ha el is utasítod, megyek...
S amint megyünk, vakon az alagútban,
Hirtelen kis fényecske csillan, majd
Erősebb már szinte világít, majd elvakít,
Hálisten, elvakít, ordít a fény, miénk
Minden remény! Megmenekültünk!
S halálverejtékben fölriadok én...
