...a fűben bandukolva,
szagolva a faderék mohás,
nyers, friss leheletét, álmodom.
Illetve, csak úgy elgondolkodom.
Mi lenne, ha... de itt a józan ész
Megálljt szab, lépünk még tízet,
Húszat, százat, s mint az imamalom,
Monoton dobolja szívünk a vágyat,
Mely éppen aktuális, mely megoldásra
Olyan nagyon vágyik...
A megoldás messze van és igazából,
Itt, bent mibennünk van, csak kihámozni
Annyira, annyira nehéz, meg mérlegelés,
Meg a józan ész, meg a kísértése annak,
Mi lehetetlennek látszik, s eközben olyan
Szemtelen, ahogy alattam zölden ragyog
A pázsit, a tavasz követel, minden előre
Menetel, s egyszerre érzem, kicsit el is
Tévedtem talán... mi vagyok én ekkora
Történések mellett? A szív megnyugszik.
Nem kér időt, elfárad, s a holnapért nem
Reszket, s többé már nem vágyik....
