Horváth Géza

Sohasincs szerelem

Lángszomorú szívemben sohasincs szerelmed emléke,
még mindig gyötör szőke-szelíd arcod képe,
s nem nyughatom már tőle soha sem.
Szerelem, te ereimben támadt gyötrő szerelem,
csontjaimat összetörő, te agyamat, kezemet megkötő,
magad vagy a tagadás és a megadás egy fájó emlék nekem.
Arcomat áztatta, jaj de nagyon áztatta,
s fújta felém fagyos leheletét az északi szél.
Ekkor voltál nekem, s csak ez maradt meg egy emlék tőled,
egy terítő, egy csodaszép csipketerítő a zongorámon,
mely fogságban tart, mint szobámban a tavaszi eső.
Sajgó szívvel gondolok rád!

Dobhártyámon doboló szavaid, azok a bűvös szavaid
égettek akaratot, s törtek fel belőlem angyali jajok.
Felhők közt repkedtek képzeletszülte csodagyerekek,
rézlovasok, katonák, démoni szemekkel festett fura
figurák, s minden mi jó lehet, megkaptam tőled én.
Emlékszem a felvarrt gombra, a csodálatos téli napokra,
mikor térdig jártunk a hóban szép álmokat szőve,
kialvatlan-meggyötörve, szerelmem zálogául nekem adtál
mindent, s hittem, hogy én vagyok a kiválasztott, a legszebb.
Most már tudom, hogy a mérgem vagy te nékem mára,
arzén és nikotin varázsa, mely napról napra gyengíti erőm.
A szerelem őrzője voltál nekem!

Mint feszület fekszem az ágyon, úgy feszülök meg érted,
tudom hiába minden, az idő kereke eljárt felettem.
Most mellettem késem, meglásd magamba mártom,
azt a míves, szépet neked, csakis neked ajánlom, emlék lesz
a piciny szoba, benne kicsi asztal, rajta sovány vacsora,
barna szemed rám néz újból, kezed ölel, szád csókol,
vér folyik majd a padlóra, az én meleg vérem,
jaj de fáj, jaj de fáj -suttogom- nem szenvedek, ígérem!
Gyolcsba csavarsz majd, ártatlan vérem itatod,
gyengülő életjeleim, mint kinemmondott mondatok
zakatolnak, dúdolnak, dú, dú, dú, lassul az ér...
Hallod ezt a lármát, hallod amit én?
Haragos istenem segíts!


2005.02.09.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man