Horváth Géza

         Falun

Ma este, itt újra kihalt minden.
Ez engem valahogy megbabonáz.
Mert rád emlékeztet a ház, az udvar,
meg Bundás a kutya, a hű barát.
Most itt ülök a lócán egyedül,
lelkemet a béke, nyugalom járja.
Jólesik visszaemlékezni arra,
mikor ketten voltunk itt éveken át.

Innen látom a fél tízes gyorsat,
sebesen száguld, ahogy szokott.
Ablakai, sok apró kis világ,
- mint a szentjánosbogarak-
mutatják Pest felé az irányt.
A sínek és kerekek zaja gyengül,
előbb-utóbb, az enyészetbe vész.
A bakter épp a sorompót húzza fel,
s csilingel, ahogy tekeri kerekét.

Ilyenkor már üres a kocsma.
A csapos kulcsot csördít, bezár.
A részeg Miska kedvenc nótáját fújja,
beköszön, majd dülöngél tovább.
Csönd van.
A lócát az apró szú rágja,
vagy a körtefát a szarvasbogarak?
A fűben meg apró tücskök násza,
játszanak egymásnak fogadalmakat.

A főtéren a falu tornya látszik,
szemközt meg az öreg szatócs boltja.
Cégtáblája vásárlásra csábít,
mint régen bolondos szád a csókra,
- mikor mondott hűségről imát.
Olyan ez, mint gyereknek a mese,
tudod, engem már ez nem szomorít.
Megtanultam, ez a dolgok rendje,
a sors kimér, de meg nem tántorít.

De jó is itt. Emlékszel?
Ilyenkor már virágzik az akác.
Mennyire szeretted illatát!
A ház előtt a bágyadt, sárga fényű
lámpa szórja fényét az udvarba,
a kerítés lécein át.
Ezek a fehérre meszelt falak
és a zöld zsalugáterek,
azt mesélik, hogy hajdanán
jártak már itt boldog emberek.

Ahogy a könyörtelen mutatók
másznak a sárguló számlapon,
úgy kéri számon tőlem az élet
összes hibám és bajom.
Töprengek. Bánatom elhessegetem.
Vágyaimat magamba zárom,
a gondosan épített légvárat,
mely elmúlt, mint egy álom....

Éjfél van. Július tizedike.
Nem jön álom, nem jön a szememre.

 

2005.07.10.



 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man