MOZAIKOK

A „köszönöm” szép magyar szavunk nagy helyzetekben nincs a szótáramban. Amikor udvariasnak kell lennem, jön azonnal.
Azt az ízét már régen elvesztettem, amikor az ÉLET nagy dolgaira őszinte szívvel ejtem ki a számon. Nem mondom sehogy, éreztetem. Erre tellett.

Furcsa valami rég elveszettet – vagy soha nem tudottat ízlelgetni, megforgatni, pláne gyakorolni, levetve a lélek szemérmes, vastag kérgét.
Köszönöm a nyugalmat, mely magával beköltözött az életembe.
Köszönöm, hogy elfelejtettem, milyen a szürke. Bár szeretem, mint színt, de nem szeretem, mint egyedül töltött Karácsony- estét.
Köszönöm a visszakapott céltalan kóborlásokat. Az éjszaka illatait, melyeket csokorba szedve a lábam elé rakott. Köszönöm a békességet, mely mindig bennem lakott, csak most működni is tud. Köszönöm, hogy elnéző lettem, nem azonnal ugró ideggörcs. Az egyedül élő ember pedánsan kialakult életrendje a lélek-halál előszobája. Minden mozdulata le tud csendesíteni. Minden ténykedése körülöttem oly természetes, mint a levegő és a só.
Megértette, hogy soha nem gyógyuló hiányosságom miatt szörnyű a reggel és csodás az este és az éjszaka. Ehhez méltóság, nagyság és iszonyú empatikus készség kell. Átállítani magamat én képtelen vagyok.
Mivel rugalmasabb, mivel a szíve az enyémmel gondolkodik, megtette.
Olyan természetességgel és tapintattal, mely egyrészt páratlan, másrészt megigenli, érzi, mennyi munka szakított meg életem folyamán.
A „baba” tetszetős, de azt is pontosan tudja, hogy belül a motor végleg elromlott. Menti a menthetőt két kézzel markolva, hogy legyek, mert létem, mint a pille szárnya. Itt nem tud veszíteni. Mint ahogy semmilyen élethelyzetben, mert konok, kemény lénye erre képtelen. Viszont kedvességét és báját nem hiszem, hogy valaki is így megismerhette.
Ami fontos, azért ölni tud – de simogatni, nyugtatni – és kávét főzni is.
Valami képzavar alakult ki bennem. Ez a képzavar langyos, mint egy pezsgőfürdő és bársonyos, mint egy tulipán szirma. Mi hárman a fiúkkal voltunk egyek – mert így hozta az életünk. A gyerek elmegy. Marad a szeretete és maradnak szűkre szabott látogatásai. Nem mászhatunk bele az életébe, a családjába, mert mi sem szerettük volna, ha annak idején ezt teszik velünk. Most a családom mellett lett családom és ez mámorító.
A halálosan tehetséges éjszakai zenészek a főtéren. Soha nem hallom őket, ha nem indít útnak, ha nem áll mögém, miközben hallgatjuk, hogy ne fázzak. Miért kell ez magának? Jófene tudja! Kell, tehát vigyáz rám.
Itt hasít belém az ismerős, szeretett öregúr folyamatos zokogása.
Fiát elvitte az élet nagyon messze. Ketten maradtak, s valahogy a véd- és dacszövetség ellenére nem tudnak egymásnak majd 50 év után érdekeset mondani. Boni, a 14 éves fekete vizsla gazdája ölében halt meg. Talán itt volt az ideje. 76 évesen nem vállalunk új kisállatot, mert nem tudjuk már végigkísérni az életét. Marad Boni után a betölthetetlen űr. A fájdalom, az ellopott palacsinták miatt, amikért soha nem kapott ki, hiszen ez játék volt. Az elmaradt közös séták utáni szívgörcs, ha meglát egy közösen sokat megjárt utcát….Boni elment, soha nem lesz többé.
Velem valami „haszontalan” költözött a maga életébe. De ez a „haszontalanság” szabadította fel azokat a szeretet- tartományokat, amelyeket „hasznosabbak” talán soha….

Visszanyertem a majdnem régi magamat. A ballon nadrág, amit úgy kivasaltam, mint egy hivatásos pucerájos: – diploma. Az életben maradás jogának diplomája. Minden régi kivasalt nadrág hitelességének visszanyerése. Amiről még magamnak sem beszélek, azt nagyon köszönöm. Páratlan, furcsa, édes, kategóriákba nem szorítható lényét köszönöm. A bánatom helyre tételét. Annak teljes mélységéig, de oda, ahol nem pusztít el, mert már fölemésztett lassan. S az örömeimet, amiket jobban átélve, mint én, csodálatos képességével, ezernyi pompás leleménnyel húzta alá két vastag, piros vonallal, hogy mindenki öröme dupla legyen. Én tudtam, hogy a feljebbvalóm nagyon jó. Azt nem tudtam, mit szán nekem. Most kiderült. Itt fogytak el a szavak…..


KÖSZÖNÖM.
 

2005. 07. 25.

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man