Motorverseny

 

 

Elsőszülöttem eszmélése óta a motorok olthatatlan szerelmese.Lehet,hogy ezt édes jó anyája balgasága amúgy karmikusan is elősegítette.A maga büszke tizenkilenc és fél évével nyolchónapos terhesen felült férje mögé a Jawa-Idealra és kimotorozott a város másik végére – macskakövön.Az eredmény nem maradt el.Öt héttel hamarabb húsz perc leforgása alatt megszületett Zoltán,büszke 2.150 gramm és teljes jó egészség birtokában.

 

Mivel a tudós orvos azt szokta mondani,idekint nő meg a gyerek, az újszülött csak víz, ez itt igazolódni látszott.Tüneményesen gyarapodott,szeme,mint egy lavor. Járni későbben kezdett, de miután megtanult beszélni,utána csak alvás közben fogta be.Nagyapó Trabantja CI  11-94 maga volt a mennyeknek országa.Akkor még nem volt divat a biztonsági öv.Nagyanyó ölében meg úgy helyezkedett el az anyósűlésben,mint Szűzmária kötőjében.A bicikli nélkül nem lehetett élni,s a kerek zongoraszékkel már kétévesen autót kormányozott.Szegény jó apám egyszer találta ki a „Trabantos Jancsikát”.Nem is szabadult tőle.Esti programja onnantól előre foglalt lett.Később keresetlen modorában meg is jegyezte nekem:

-Kisjányom, az isten szakítsa meg Trabantos Jancsikát,ebbe fogok belepusztulni! – nem ebben pusztult bele.Hátsófali infarktus vette el tőlem 66 évesen, amit a hét év hadifogság nyílvánvalóan megalapozott.Viszont a mesétől nem szabadult.Meg a szereléstől sem.Unokája cseperedvén elébb versenybicikliket tekert rommá, utána rögtön 250- es nagymotorok következtek.

Volt,hogy olyat nyalt,leszakadt róla a fél póló,vele az oldaláról a bőr.Nagyapóval nagy titokban mentették a mentendőt,mert a nagyanyja elájult volna én meg még fel is pofozom.De ezt elkerülvén időben kimosakodtak (ahogyan a jóságos operáló orvos meg bemosakodik).Nagyapó elment angyalnak, mi meg állampolgári németnek,színtiszta magyar szívvel.Ott aztán jött az ereszd el a hajamat.Hockenheim-Ring,meg ami elképzelhető.Hatalmas zöld motorjával úgy nyerte a helyezéseket,ahogy a pénzes németek csak a szemüket tátották.A jó magyar kupákat én őrzöm,mert azok is vannak szép számmal,de ő nem tárgycentrikus.Ha megnyerte,nem érdekli tovább.

Jött egy nagy verseny,én éppen itthon raktam össze,ami belőlem maradt.Őt elkísérte Csibe, a vőlegénye,Zoli felesége is ott volt.Kezdődött a bemelegítés.

Az ötödik kanyarnál kicsúszott a szalmabála, ami biztosította volna a megállásukat,kisiklás esetén.Zolira ráborult a mázsás szörnyeteg és eltört a gerince.Utóbb mondták,leendő sógora,maga is nagy autómániás, zokogva kísérte a mentőhelikopterrel Ludwigshafenba.Én úgy tudtam meg,hogy csörgött a telefon.Épp a magyar anyák-napja volt,május első vasárnapja.A németek a második vasárnapon ünneplik. – Helló anya! Én vagyok! – Szia ,Zolikám! De drága vagy,hogy eszedbe jutott a magyar anyák-napja. – Tudod,szivem,most ez érdekel a legkevésbé.Itt fekszem Ludwigshafenban,eltört a gerincem.Itt a telefon az ágyam mellet.Gondoltam,először szólok neked.Ne aggódj,ma szombat van,hétfőre írták ki a műtétet.Talpreflex van, nyugi,hívlak,szia és ne aggódj!-

Akkor én lefeküdtem a földre,rá a szemüvegemre,amit olvasás után magam mellé tettem,mikor csörgött a telefon.Mint a villám,csapott belém a tudat,gyalogolni Katikához, a háziorvosunkhoz,aki biztos otthon van és elmagyarázza nekem.Mást nem tehettem,mert ha nekikezdek magamtól kombinálni,régen rossz.Az egészségügy ilyen mélységeihez nem is konyítok.

Katika azonnal bevezetett.Megkérdezte a legfontosabb adatokat,mi van, mi nincs.Amit ő mond,az szent.Ért hozzá és nem kertel.Ismer Tudja,nekem nem kell ködösíteni,csakis az igazat… - Zsuzsa,nem lesz semmi baj.Az már maga nagy előny,hogy nem azonnal operálják.Ha nagy baj lenne,már rég asztalon lenne.Reflexek vannak,még holnap fontos,hogy legyen „kicsi” meg „nagy”.Ha ezek is mennek,fölépül,meglátja.- Bandukolván hazafelé valahogy nem gondoltam a kerekes székre,de mikor a sokkoló hír érkezett,akkor sem.Az én örökmozgó gyermekem,aki nem ül meg két percig 28 évesen székhez kötve?

Lehetelennek látszott.Az is lett,hála annak,aki ezt elintézte.Kapott méretre készült fűzőt,majd semmit.Ugyanúgy emel a drága vágott hátával,vezet körbe Európán hetente kilométer ezreket.Amilyen marha,Csehországban még a gumikötél ugrást is megcsinálta egy hídról,amit mi „kancsibandzsi”-nak hívunk,mert így sokkal jobb.Sőt övé lett a Hungaroringen a Pannonia Ring Trophy 1999. 07.11.Superbyke III.kupa is.Természetesen én őrzöm.

Látta az egész világot,mindene van és semmije sincs.Bőkezű,mosolyog a szeme,imádja a lányát,aki egy hajszáltündér, s akinek az „apa” úgy hangzik a szájából,mint maga a szeretet.Meg persze velem van kérés és kérdezés nélkül is,kihúz a …drekkből,biztat,mosolyog és pont olyan gyönyörű,mint Johnny Depp.Vele mindig,mindenütt otthon vagyok.Mellette sem ember sem város nem idegen,ő lefordítja,bemutatja a helyet,a napfényt, a sör ízét,vele soha nem fáj a hátam akárhová visz.Vele elmennék a világ végére is.Miklóst is ő látta utoljára.

Én később utazhattam ki,szorította a kezem végig,sugallta,ne mutasd nekik,mi tudjuk csak,mit veszítettünk.Mert mi mindig hárman voltunk egybe igazán.

A Csibelány az édes ráadás.De Zoli,Miki ,Anya,az az örök hármas.

Most ilyeténmód ketten lettünk.Kicsit szomorúbb a szeme.A régi,önfeledt csillogást már sem az én ragaszkodásom,de még a Blanka világba imádott mosolya se fogja visszahozni,mert hármónkból letört egy súlyos darab.

36 éves lesz nyáron.Nyolv éve történt a rémség.Egyet tudtam: AKAROM,hogy járj.Ez az erőszakos,egyhangú, monoton ima – úgy látszik – a legfontosabb szívbe beletalált.Amíg tudom,hogy rohan a világban valahol,egyszerre előterem. Cigizzünk,mondja,majd fut tovább,hogy újra itt lehessen,addig élnem kell.

Az arcáról az utánozhatatlan mosolyt pont én nem törölhetem el.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man