MA BESZÉLGETTEM VELED

Úgy gondoltam, eljött az ideje. Több, mint két éve már, hogy te odaát vagy, drága kisfiam. Ma jutott eszembe – és véletlenek bizony nincsenek, hogy megbeszélem veled, hogyan legyen tovább. Ma megéreztem azt, nem lehet tőled már megkövetelni, hogy jelenlévőként tekintselek olyan történésekben, amelyekben személyes, testi, földi valóddal nem lehettél jelen.

Ezért döntöttem el, élő állókép leszel ezután. Megmaradsz annak a tüneményes, bűbájos, szép férfinak, aki életedben voltál. Helyed szívemben és életemben állandó, mint a hit és a bizonyosság.
Minden megmarad, amit átéltünk, minden fényesen világít a tudatomban. Benne vagy a nap ragyogásában, a csillagfényes estében.
Ha hull a hó, rögtön eszembe fog jutni, milyen örömmel szánkóztatok és milyen kitűnően korcsolyáztál. Nyáron előttem van tökéletes alkatod, ahogy fejest ugrasz és úszol, mint egy vidám hal. Nagyon nagy barátságban voltál az elemekkel. Macskát nem láthatok anélkül, hogy ne azonnal rád gondoljak, mennyire szeretted őket és azonnal meggyőztél, hogy az árváknak nálunk kell felnőniük. Nagyon szép lelked volt élő emberként. Most is olyan, biztos, csak abból nekem már nem lehet részem – sajnos. Nem tudlak elfelejteni, hiszen nem is akarlak.
Minden egyes mozzanatot, ami a földön veled – velünk történt, mélyen őriz a szívem. Csak azt kellett megértenem, hogy Miklós, mint földi ember 31 és fél esztendeig létezett. Hétköznapi dolgokkal nem lehet téged fölkeresni. A mécses lángja a képednél nem szokás, nem hiánypótlás, csak kis mutatója annak – soha nem szűnök meg szeretni téged. Azt viszont egy anya nagylelkűségével meg kell értenem, el kell engedjelek. A szó jó és nemes értelmében. Randevúra sem mehettem veled! Hogyan követelhetnék most tőled hétköznapi gondolkodást, vagy ehhez kapcsolódó szellemi jelenlétet? Nem teszem. Ott neked nagyon jó.
Nem bánt meg senki. A szeretet örök fonalát viszont nem szakítja el ilyen mellékes dolog, mint a halál! Miért terheljelek könnyekkel, követelőzéssel? Miért másszam meg a lehetetlent és hívjalak vissza, mikor ez képtelenség. Mindig az volt az életem értelme, hogy nektek jó legyen, hogy titeket ne bántson semmiféle lelkifurdalás! Nagyon megvetem azt, aki ilyen érzést generál, akár felnőttben, akár gyerekben. Légy felhőtlenül boldog a te jelenlegi hazádban és csak a végtelen szeretet maradjon melletted! Felhők és ostoba kívánságok, lehetetlen vágyódások nélkül. Nem mondhatom jó szívvel, hogy viszlát, drágám, mert nem tudom, hogyan működik az a lét ott nálatok. De ahogy bennem felnőttél, valósággá váltál, örömet okoztál egy fél életen át, az is mindent megért, mert ajándékba megkaphattalak. Minden Mikulás-csomagodra és lyukas zoknidra ugyanúgy emlékszem, mint ragyogó csodás mosolyodra!
Egy vöröses-sárgás őszi falevél ugyanúgy eszembe juttat, mint egy surranó madárszárny. Mindig velem vagy, pusztán a minőségét kellett átértékelnem, hogy könnyebb legyen neked. Más életedbe ugyanolyan szeretettel és megértéssel engedlek át, ahogyan azt a felnőtt létbe átengedéskor tettem.

Szabad vagy, kismadár! Nem kalitkázlak a bánatommal, mert már csak az örömre emlékszem, arra a tenger sokra, amit tőled kaptam.
Remélem, annak örülsz, hogy őrzöm az állataidat és a karácsonyra tőled kapott hosszú zöld-sárga plüsskígyóm, a nagy boa a legmókásabb darabja annak a szobának, ahol dolgozom a gépen. Velem marad az élő Miklós – örökké. A mostanit pedig te szabod meg, mennyire kell, vagy lehet közelíteni egymáshoz.

Egy dolog fontos nekem:

AHOGY NEKED JOBB!


Örökké szeretlek, de ez így természetes: Anya

2005. 11. 04.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man