JÖJJÖN EL

A te országod, s országoddal te magad. Váltsd valóra minden álmunk!
Annyit kínlódtunk már mind a ketten – nekünk már álmodni: szabad.
Feledj el minden goromba érintést! Testeden, szíveden egyaránt.
Beburkol itt minket a tapintatos, selymes, fenséges szeretet, mindig ezután.

Nem félünk holnapot, rossz időt. Egyáltalán, végre elfelejtünk félni.
Gyanakodva nem lehet tovább élni, hisz már fogtam a kezed.
Az érintés melegét én őrzöm, mint egy eskü szövegét. Soha, soha meg nem szegem. Érted, miattad fényes a pillanat. Nevet a nap a rézmozsáron. Kicsi világunk csupa tünde álom, mert vagy nekem és én vagyok neked. Többé nem bánthat senki, mert én lélekben penge-erős vagyok. Pillantás erejével fékezek meg minden ellened irányuló gonoszt.
Te nagy vagy és erős. Elveszek ölelésed édes, biztos melegében.
Biztonságom, ékességem, fényem, árnyékom, napom, holdam – te vagy.

Ez egy varázs ima. Ahhoz az istenhez szól, mely emberként köztünk járva próbált jobbá tenni, segíteni. Vérben végezte, igaztalanul.
Megértő szeretete fényében a lélek okos türelmet tanul. Légy a békém, legyek az örök ragyogásod. Azt lásd mindig, amit tegnap láttál és ma látsz. Nem húnyhat ki a szememből mikor téged látlak, a forró ragyogás.

Ez a fohász miértünk szól, mert egymás nélkül esélytelenek vagyunk.
Próbáltunk okos, taszító érveket felhozni –csúfos kudarcot vallva egymás hiányától fájva ordítottunk. Rá kellett jönni: – ez az egy a MINDEN, előtte szépen meghajtjuk fejünk. Mindenre, ami ránk vár, előre, szinte örülünk.
Legyen az bármi, minket szét nem választ, mert nem akarják „odafent”.

Lelkem a tiédtől virágzik. Sóhajodban örökké ott vagyok. Szeretlek.
Nem változik meg soha. Mert ez a fohász meghallgattatott.

2005. 10. 02.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man