Gute Nacht, Schatz !

 

 

 

 

A német fiú olyan kedves volt,amennyire ez tőlük telik.Furcsa,de nem becéznek.

Ha azt modják:- Kedvellek!- attól már bizton el lehet ájulni.Hogy utána mi jön,arról nem tudok mesélni,mert utána…olyan nem volt.

 

 

A meleg éjszakában ültünk egy kellemes teraszon.A fiam motoros barátja volt.

Tőle idősebb, de tőlem fiatalabb jó tizessel, biztos.Lábadozni mentem hozzájuk.

Vasággyal voltam 47 kiló.Talán ez tette,meg a rövid,bozontos haj,szolíd smink,s az elmaradhatatlan szűk farmer,hogy egyenjogúsítva lettem.A „meine Mami” valahol elúszott a szélben.A kigyúrt,szellemes,jóképű figura nagyon elkezdte a germánt nyomni.Nem hadart szélsebesen,mint szoktak,mivel sajnálkozva tártam szét a karomat – ilyen gyorsan nem megy.Ha a magyar nyelv rendes tempójában nyomják,megértem én az anyja születésit is,de ha elkezdenek tájolni…akkor mindenkinek csengettek,aki nem ott született.Tudnak ők emberi módon is beszélni,csak ezért mindig szólni kell.Hallgattam a motorozás rejtelmeit,hogy ezt,meg azt a kanyart hogy vették be,majd leette a fene őket a motorról,meg hasonló.Sörözgettünk a nagy és laza társaságban.Sokan voltunk.Mindenki beszélt valakivel, így egyszerre azt vettem észre,nekem ma este ezt a figurát kell hallgatni.Egy egy beköpésemet rettentő díjazta,mert magyar ésszel németül is lehet humoros az ember.Ez meglepő volt és nagyon tetszetős.Rágyújtottunk és a legteljesebb nyugalommal loptuk az isten szent éjszakáját.(Mivel nem nappal volt,napot nem mondhatok.) A kajak gyerek nagyon szimpatikus volt,rengeteg foga világított az amúgy is fényes éjszakában.Szőke, hosszú, lobogósan illatos haja lágyan leért a nyaka aljáig.Szemléltem,mint egy kirakatbabát,vagy egy fényképet.Kellemes érzés volt a szellő simogatása a nappali forróság után. Kellemes volt,ahogy törte a nyakát,hogy minél többször megnevettessen.Jól éreztem magam.Hosszú idő után akkor először éreztem úgy,hogy leemeltek egy Bükk nagyságú hegyet a vállamról.Gondjaimat mintha szél fújta volna el.Már a felépülésnek abban a szakaszában jártam,amikor csak mennyiségileg kell gyarapodni.Mind együtt voltunk,értem alatta a két fiú,meg én,ezért teljes nyugalommal elengedtem magamat.Aztán később sor került a beszélgetésben arra,ki mivel keresi a kenyerét.Arra,hogy fordítok,helyeslőleg bólintott és beismerte,tényleg szebb így a német nyelv,ha odafigyelve mondják ki.

Neki motorboltja volt.Ezért engedhette meg magának a versenyzést.Azén fiam töredék annyi pénzt áldozott rá,mégis sokkal előrébb kapott helyezést alkalmanként,mint fizetős barátunk.A szöszi elismerte,hogy az én fiam halálosan tehetséges.Ebből a szempontból is nagyon fair muki volt.Ahogy egyre magasabb lett a hangulat,lökött egyet a székén,hogy közelebb kerüljön hozzám.

Én nem bántam,mert hozzám nem nyúlt,a kedves mozdulattól csontom nem törött.Gyere pajtás,gondoltam somolyogva.Ha felejtős vagy,ketten is vannak itten,akik felfrissítik majd a memóriádat.Beszélgetni pedig semmiképp nem szemérem elleni bűntett.Pertut már az elején ittunk. Szinte soha nem szoktam tegeződni, ilyen helyzetben pláne nem.Itt az éjszaka csodái közben dolgozni kezdtek bennem kis vicces manók.Egyből belementem.A királynő dupla sánc alatt volt.Ha a fiúk nincsenek ott,ilyen helyzet létre sem jöhetett volna.De ott voltak,tehát én nagy nyugiban feszíthettem a húrt.Illetve nem csináltam én semmit,csak voltam,ahogy általában lenni szoktam.De ott korosztályom ezt nem tudja és nem így.Én eleve nem tudok sokat inni.Ezek a bikák meg bátran ihatták a sört,semmi bajuk nem lett tőle,csak valamivel hangosabbak és vídámabbak lettek.Mesésen folydogált az este,elvarázsolt a sok fény a végre elért nyugalom.

Meg a fiaim közelségének a biztonsága is jócskán emelt a hangulatomon.

Fészkelődött az ártatlan germán,jól tudtam mit rejt bokrának mélyire.Ártatlan pofát vágtam, mint maszülött,s bámultam bele a képibe.Elpirult többször, de a mondókába valahogyan mégse fogott bele.Dícsérte persze a hajam tövét is,de olymód,hogy abba nem köthetett vón bele senki se.Fél kettő felé fizettünk lassan.

Oszlani kezdett a csapat.Mikor a székről fölálltunk,mellém sodródott,megállt.

Épp kinyitotta a száját (rezeltem,ne fogjon bele).Az én fiam szokásához híven,mint mindig életében,idejében ott teremve megszólalt: - Gehen wir! Mami komm! – szegény hódolóm alatt megnyílt a föld.Akkor sejlett föl a bemutatkozás,meg hogy ebből az estéből ugyan sose lesz folytatás.A puszi  a búcsúnál neki is kijárt. – Gute Nacht,Schatz! – így búcsúzkodott.Ígyen búcsúztatta el a soha –holnapot.Reményei hogy így beestek a kútba,legalább megkaptam,nem is rejtjelezve,hová fordult gondolatainak útja.A Schatz pontosan fordítva kincsemet jelent.Ők az udvarolt hölgy számára tartogatják egyen – megszólításnak.Náluk mindenki Schatz,aki partner,barátnő,udvarolt,vagy remélt jövendőbeli.De más mamája nem Schatz semmiképp.Így szórakozva,nagyokat nevetve búcsúztattuk el a szép éjszakát.

S a fiúk büszkén vittek haza egy „leudvarolt” mamát.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man