Vőfényi köszöntő

 

                 

 
 
 
Itten vagyunk mostan a szíp jányos háznál
Fő lettem én kérve,szavam elmondásán
Örvendezzünk minden,nagy esketés lészen
Sok tyúk,kacsa,liba biztos vesztét érzem!
Én mondtam mán akkor a sok víg köszöntőt
Amikor az örömszülők esketése készült
Hogy megyen az idő,jányukat kéretem
Gyünne mán most elé,hogy én fővezessem.
Itten álldigál a daliás vőlegény
Mint ahogyan szokás,kezeit tördelvén.
Nagy az ő izgalma,meg lehet érteni,
Alig pár óra csak,s már nősember,s VALAKI
Mostan még csak olyan futó legényember,
Ki,ha kedve tartja,szoknyára biz ráver.
Ennek mostan vége,oda a legénység
Kezdődik a komoly, ámde víg házaslét.
Eztet szeretné mán valóra váltani,
Tiporja lábomat,szóval mán haladni!
Én nem hagyom ám ezt,megadom a módját,
Ahogyan ezt illik,kikérem én a jányt!
Örömanya! Készen van-e mán a láda
Benne minden szükség,mi már az új házba
Kelletik és fontos,tik ketten varrtátok,
Avval a szándékkal,hogy az új otthonba
Csak szípet lássatok.
Örömapa szemét elfutotta a könny
Kicsinyke virágát letörik mán rögtön.
Pedig tizenhét ő még csak,ideje is vóna,
De a nagy szerelem eztet eléhozta.
Nem fog ez a kisjány pártába megaszni,
Ikább a vőlegény fog ma csudát tenni!
De előbbet vegyük most búcsúnkat,
A leányi élet mostan itten marad.
Emlék lesz belőle,felnőtt az apróság,
Szép kicsi asszonka lesz ő mihamarább.
Kedves idesanyám,könnyed te ne hullasd!
Te is ennyi vótál,mikor férhön adtak,
Mégis úgyan virulsz,mint szíp violaszál
Temagad is tudod,a házasság nem kaszál
Hahogy a férj kedves és az asszonyhoz hű
Bizony csak szaladoz a sok sok esztendő.
Mire észbe kaptál,én is pártába benőttem.
Ne féjjél egyet se,itthagyom a szívem,
Azt a felét persze,mely téged illete,
Másik felét pedig párom már elvitte.
Örvendjél hát kedves,jóságos én anyám
Férjhő megy a jányod,szüleházt itthagyván.
Másat épít majd,mint madárka a fészket,
Te meg jó szavaddal midég besegítesz.
Jánybarátim,tik se hullassatok könnyet!
A mink házunk mindig nyitva áll,ha kellek!
Hív leszek hozzátok,ahogyan csak tudok
Szíves barátságunk egyet sem szakadoz!
Ahogyan most látom,tellik mán az üdő.
A templom ajtóban tipródik sok néző!
Benn a tiszteletes türelmesen várja,
Mikoron köttetik két virágszál násza.
Szépen fog beszélni lelketek megnyitja,
A helyes,jó útra mind eligazítja!
Indujjunk hát sorba,elől én,a vőfény,
Kinek az ő tiszte mindent fővezetvén.
Utánam azonnal az ifjú pár jövend,
Mostmán karonfogva,eztán ez megillet!
Ótazután jönnek örömszülők sorba
Követi barátok,rokonok nagy hada.
Mennyünk örvendeni az Isten házába!
Aztán meg híjlak majd nagy víg lakomára!
Ne nagyon örüjjél,aki ellensígem,
Mer a köszöntőket ottan is én tészem!
Kezdem húslevessel,végzem a rétessel
Ahogy lenni szokott,mondom én jószívvel!
De mostan indujjunk,kedves víg rokonság,
Ne tegyük próbára tiszteletes dógát!
Sokat ne várassuk,mer még meggondojja,
Osztán ezt a kettőt ma egybe nem adja!
Dehogyis nem adná, jó lélek az nagyon!
Csak a szíp násznépet azér riogatom,
Indujjík mán meg a menetnek a sorja,
Isten áldásával mennyünk a templomba!

 

 

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man