Ha elszakadt már a
csizmád,
Akkor rúgjon ki az anyád.
Ki, a fagyos, hideg télbe,
Vesszél el a fergetegbe!
Átgázoltál a szívemen,
Nyergeltél, majd elengedtél,
Mit csináljon egy szelíd ló
Szabadon, pányvátlan, árván,
Kiverve fagyos mezőre?
Találjon rád minden harag,
Átkozzad el saját magad,
Vesszél meg a jódolgodban!
Szíved helyén jég hever.
Olyan tenger, mely egy
Határ búzát elver.
Irgalmatlan, ridegen,
Vesszél meg keservesen!
Kaparod majd a félfámat,
Üres szoba szája támad,
Benne ember senkise!
Bánd meg, hát, hogy
Megszülettél, e világnak
Átka lettél! Bújj időben
Föld alá, jég alá, vagy víz
Alá! Ne átkozzad a szent
Földet, hisz fertelmes
Lépteidet betömi a hideg
Sár, jól egyedül maradtál!
Esik eső csendesen,
Ver az isten rendesen.
Megbocsájtok, sebes
Lelked kísért majd,
Élted hosszán véges
Végig. Ne legyen egy
Jó napod, kegyelemből,
Jó lélektől kapj néha
Egy falatot...
(népi átokvers)
