Dalos szőke Katica

 

Festette: Farkas Rudolf

 

 

Megint visszamegyünk kicsit az időben. Emléket kell állítani annak a szomorúságnak,amit a földvagyon egybentartása miatt a paraszti világ elszenvedett.
 
Nevezhetjük kapzsiságnak,nevezhetjük ősi törvényszerűségnek,melyet megszegni legalábbis nem volt ildomos. Lényege a mondanivalónak:rengeteg bánat és tragédia fűződik ehhez az oktalansághoz.Amikor már összegyűlt bizonyos nagyságrendű földvagyon,tilos volt megosztani.Főd a fődhő házasodik.Aki ezt megszegte,vagy nagyon bátor ember volt,vagy ha nem adott neki elég erőt az isten,lett belőle földönfutó,vagy szerencsétlen.A közösséggel szembeszállni,szembeállani falun még elviselhetetlenebb,mint egy városi réteg nemtetszését kivívni.Történetünk falujában az egyke gyermek szentírás volt.
Pláne,ha az elsőszülött hálisten fiú lett,jaj volt annak az asszonynak,aki megkísérelte a lehetetlent és második szülésbe is bele mert vágni.Nem vágott bele.Arattak a bábák,akiknek lazábbra sikeredett a lelkiösmérete.Szigorú bába is volt,csak azt elintézték,hogy elhelyezzék máshová.Volt még a kacsa- illetve libatömés amúgy is hasznos tevékenysége.Az asszony a jéghideg földön űlve kínozta a jószágot a zsíros kukoricával.Órák teltek el,míg végzett.Reggel és este kellett tömni.A hideg földön remek petefészek gyulladást lehet kapni.A petevezetők a gyulladástól összenőnek,következés képpen az elzáródás egy életre megoldja a nemkívánt terhesség létrejöttét.Volt még a szomszédasszony „jólbevált” sokféle tanácsa.Ezeket itt nem soroljuk fel.Azt viszont tudjuk,hogy ezen tanácsok alkalmazása mián sok fiatalasszony került a temetőbe.Beléesett szegénbe a heptika!Panaszolta a bánatos rokonság.Az özvegy meg vett másik özvegyet maga mellé.Férfiember nem élhet meg asszonykéz nélkül.
Dalos szőke Katica már lánykorában is igen nótás vót.Szép,egyenes, éles hangja messzire elhallatszott,ha rágyújtott egy nótára.Károly gyermekkoruk óta,az osztatlan iskola óta tudta,hogy ezt a szőke kisjányt senki nem veheti el,csak ő.
Nem is vártak sokáig.Amint lehetett,egybekeltek.Mindkét család furcsa szerzet volt a falu szemében.Katicáéknál nem volt sok,csak épp annyi,amennyiből meg lehetett élni.Testvért csak egyszerűen nem adott az isten,pedig szülei egyáltalán nem lettek volna ellene.Károlyéknál volt föld.Kerek száztíz hold.Voltak rá hárman fiúk.A két idősebb annak rendje és módja szerint megházasodott.Akkor a három fivér leült és megtárgyalták a vagyon állását.Elhatározták:munka közös,jövedelem is közös.Kellemetlen természetű asszonyt egy sem vett,így ők is helyénvalónak tartoták a közös gazdálkodást.Ment is szépen.Egyfelé járt az eszük kereke.Szinte egymás gondolatait mondták ki,ha fontosabb döntés kellett.
Katicát is szívesen látták,sógorok,sógornék egyaránt.Ez az egész nagyon ellene volt a többi módosabbnak.Csak maguk között beszéltek róla,majd jön az istenverése.Hangosan nem beszéltek előttük,mert a három fiú igen összetartó,igen kemény legény volt.Nem szeretett velük senki kikötni,mert hamar megkapta a magáét,aki olyanba szólt,ami nem rá tartozott.
A savanyú nagygazdánék,mint a fekete varnyak,az örökös kendővel,barhend ruhával harmincon túl mán öregasszonynak számítottak.A széltől is védett egyszem fiúk meg egyre jobban kanászodtak elfele.Maguk mögött tudva a vagyont kivagyiság,kocsmázás,verekedés,jányok után kajtatás nem ritkán fordul elő.Az öreg még jól bírta magát,általában negyven körül,így a gazdaságba is csak imitt-amott segített be a jobbérzésűje.Dalos Katica háza olyan volt,mint a patyolat.Ők ketten nem feketedtek be.Nem szomorították magukat a güzüléssel.Dolgoztak derekasan,de nevetésre,csókra mindig tellett.Potyogtak is ám a gyerekek sorra.Hét év alatt öt.Ragyogó szép,egészséges gyermek.Az ötödiknél Katica magas lázat kapott.Majdhogy  ráment a szülésre.Mégis megsegítette a jóisten.Talpra állt szépen.Dalos kedvét,karcsú derekát az öt gyermek nem másította meg.Fürdött a szépségükben,s a betegség idejét kivéve az egész ház hangos volt a jókedvtől.A három fiú változatlanul jól vitte a gazdaságot.Igazságuk volt,mert a darabolással sokkal rosszabbul jártak volna.Így egyben,közös akarattal sokkal többet,jobbat tudtak termelni,mint aki maga kínlódott.Egyetlen szomorúsága Károlyéknak csak az lett,hogy a nagy lázas betegség utá több gyerek nem lehetett.-Na veri mán az isten!-károgták a libatömő egykések elégedetten.Nem is lehet ilyen oktalan az ember lánya,mint az állat.
Csak pereg a gyerek,mint a borsószem,mi lesz ennek a vége?
Ennek ugyan semmiféle rossz vége nem lett.Annak viszont annál nagyobb,hogy egy szombat esti nagy ivászat után két nagygazda fiú összeverekedett részegen.
Azonnal előkerült a bicska.Egyőjükön se lehetett már segíteni.Rossz helyet talált a penge.Azonnal elvérzett mindkettő.Rettenetes fekete gyász borította be a két házat.Magvaszakadtan káromolta az eget a két család.Ezé gyűtöttünk,ezé óvtuk a széltül is-e?Mostan itt van.Végünk!Nagyon megrázta az egész falut két család egyszerre bekövetkezett végpusztulása.Nem volt kinek továbbadni a megszerzett,vadul kuporgatott vagyont.Katica nevelgette gyerekeit,tanítgatta.
Okosan,szépen bánt velük.A tanító úr hívatta is,hogy úgy készüljenek,a két nagyobb fiút vétek lenne nem beadni a kollégiumba,gimnáziumba.
A fivérek hárman megint összeűltek Károlyéknál,mint mindig,ha döntés kívánkozott:-Ne bucsálódjál,Károlyunk!Mink segítünk taníttatni üköt,ha jól megyen,annak mán kenyere lesz.Te meg úgy rendezed,hogy a mieink nem nagyon örvendik az olvasás félét,ha bizton leszel felőllök,ezeknek hagyod a fődet,készen van.Ha nem sikeredik be az oskola,másképp igazítjuk,ugyi?-
Ezt Károly és Katica igen rendjénvalónak tartották.Elfogadták az egyezséget szívesen.A két nagy busásan kamatoztatta kiváló eszét.Egyik orvos lett,a másik ügyvéd.Nem kellett őket többet otthonról támogatni.Hazavárni annál inkább,mert mindőjük igen nagyon örvendett minden egyes hazajövetkor.Ez pedig olyan gyakran esett meg,ahogy tehették.Az otthoni unokatestvérekkel is megmaradt a jó viszony.Ezek tisztelték a feljebb jutottak eszét,amazok becsülték ezeknek dolgos kezét.A három kicsi lány is fenn-nevekedett,találván maguk mellé jódolgú,becsületes házastársat.Dalos Katica túl a negyvenen is csodaszép maradt.Károly szeretete asszonya erányába mitse változott:-Megáldott véled éngemet az ég, Katicám!-szokta mondani.-Nem is tudom,hogyan éltem volna tenélküled egy napot is.-A nagygazda házakat lassan betemette a fű.
A bánat,a keserűség,váratlanul jött kórságok elemésztették a szüléket.Elébb az egyet,aztán a mást is.Kívülről jött távoli rokonok pereskedtek a lepusztult gazdaságokon.
 
Az ostobán értelmezett jóakarat,a hamis álmokra alapozott jómód fenntartása sok áldozatot követelt,sok emberéletet szomorított,keserített meg.Nem törhetünk pálcát fölöttük,hiszen eleik verték a fejükbe.-halaggyá,gyarapoggyá,akkó vagy ember,ha van mire nézni…Csak az ilyen számításba a hiba szinte majdnem mindig belecsúszott.Vagy így,vagy úgy.Ezeknek az embereknek nem tanították meg,hogy egyszerre csak egy ebédet lehet megenni.Többre jutni kuporgatással is lehet,csak a legfontosabb,az öröm,ami így kivész az emberi életbül.Akkor meg mivégre az egész?

 

 

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man