Búzamezők éneke
-
-
- Régi történet ez nagyon.Múlt század,huszas,harmincas évek.Ajánlom népemnek,véreimnek,kiknek sokkal tartozom,akiktől minden tulajdonságomat,ami bennem jó,örökölhettem.
-
- János halgatag ember volt,jódolgú,kevés beszédű.Anyjával művelték a húsz holdat.Édeanyámnak szólította,békésen,csendben élték a mindennapokat.
- Sokat dolgozó ember nem is ér rá folyton lefetyelni,mikor majd el hajintja a kezeszárát,annyi a dolog.A családfő korán a temetőbe került.Hirtelen vitte el egy egyszerű tüdőgyulladás.Az akkor 28 éves,még mindig szép asszony nem keresett másikat az édes egy helyibe.Maradtak kettek a nyolc éves kisfiúval,aki így belenőtt a gazdaságba.Iskolában nagyon jóeszű gyerek volt János.Amit kérdeztek,arra hibátlanul megfelelt mindig.Magától soha nem nyújtotta a kezét.
- Nem szeretett hivalkodni.Amit a falun ki lehetett járni,azt kijárta,de tovább egyikőjük sem gondolt.A gazdaságba férfi kellett.Nyaranta János kint aludt az istállóban.Szerette az állatok szagát,a széna illatát,tehenek,lovak neszezéseit.
- Télen szinte meg akart fulladni,mikor a konyhában álló dikón kellett álomra hajtani a fejét.A ház beosztása a szokásos volt.Elől,az utcafronton a tisztaszoba,sifonérral,fölvetett ággyal,nagyasztallal és székekkel,sátoros ünnepekre.Itt nem fűtöttek soha,ugyanúgy,mint a másik szobában,ahol nagy dunyha alatt az anyja aludt,az árván maradt ágy egyik felén.
- Az életük középen zajlott,a konyhában,ahol a tűzhely állott,konyhaasztal,sarokban mosdó,oldalt tálas,rajta a festett szép és jól használható égetett cserépedények.Nagy áldása volt az istennek az édesanyja kézügyessége .Üres óráit,pláne a telet hímzéssel töltötte.Kedvét lelte benne.Ezer vászonnemű került ki így a keze alól,szebbnél szebbek.Ajtóra,ablakra,asztalra,de még ágybelinek is fehérre fehérrel hímezett.Ez a gyönyörűség ezen a tájegységen nem volt ismeretes ,errefelé színesben hímeztek.Az asszony látta egyszer,s utána nem tudott szabadulni a varázsától.
- János egyszer a városban jártában találkozott egy régi ismerős úriemberrel,aki megkérdezte,megajándékozhatja-e kutyakölyökkel.Ők tenyésztik ezt a fajtát,de most lett egy kis hiba,így ezt az almot el kell ajándékozni,lehet,hogy ez a véletlenül bekövetkezett fedeztetés a kutyát is tönkretette.A további almok,ha még lesznek,már soha többé nem lesznek tökéletesek a fajtisztaság előírásainak megfelelően.János ezzel tovább nem foglalkozott.Megköszönte,ölbevette a kéthónapos állatot és hazavitte,nekik épp úgysem volt kutyájuk.Akkorára nőtt,mint egy bornyú.Csodálták is,de csendes volt,végtelen jó természet,az etetését is jobban ki lehetett bírni,mint gondolták.
- Páratlan szerencséjükre akkor jöttek rá,mikor este a földről hazajövet a káromkodó sógor fogadta őket az udvarban:-Az isten lovát neki,komaasszony!
- Alighogy elmehettek,átgyöttem a nagy ganéhányó villáér,mert eltörött az enyimnek a nyele.Ez a jószág hagyta,hogy begyöjjek,nem szólt az egy ígét se.Mikor mentem vón,akkor elejben állott.Azóta esz itt a sárga fene,nem lehetett tülle hazamenni.Mire van ez tanítva?-
- Semmire,mert nem kellett.A bernáthegyi természete,hogy szíves vendéglátó,de míg a gazda meg nem jön,onnan élő ember a lábát ki nem teszi.Ezután még az ajtót sem zárták kilincsre.A kulcs nem kellett akkoriban.Ha valaki be akart jönni,hangos szóval kajabált az utcáról:-János,komaasszony,itthon vannak-é?Nem érek rá egész nap vendégeskedni!
-
- A nősülés valahogy a sok dolog miatt elmaradt,pedig az anyja egyszer szóbahozta Jánosnak:-Édes fiam,nem maradhatsz itt,mint a szedett szőlő!-
- -Ráérünk,édesanyám!-Na,ezzel nem lehetett mit kezdeni,hagyta az anyja békességben,ismerte jól.Egyszer elmondanak neki valamit az elegendő.
- Teszi,amit jónak lát,tovább csépelni a szót igen felesleges.A baj viszont bekövetkezett.Az öregasszony szinte egyik napról a másikra felfúvódott.
- Iszonyú lett a két lába,a hasa is,mint egy hordó.A bába a fejét csóválta.Itt ő nem tehet semmit,jönni kell a doktornak a harmadik faluból.János befogott,átszekerezett a doktorért.Jóravaló,idős orvos volt,sokat tapasztalt,sokat látott idős úr.Azonnal vállalkozott a rázós útra.Megérkezvén alaposan megvizsgálta a beteget,megállapította,nincs segítség.Csak a visszafuvart fogadta el.Mondom,jóságos,belátó ember volt,gondolt a temetésre,ami amúgy is pénzbe fog kerülni.Igy maradt János harminc évesen egymaga,mint az ujjom.Míg élt az anyja,addig is próbálkozott egy-egy Juliska néni,Kató néni a kommendálással,mert János dolgos keze,jóravaló természete,rendes gazdasága ismert volt mindenki előtt.Az meg,hogy magánakvaló,inkább volt kelletős,mint a kocsmázós duhajok rossz híre.
- Jánosnak is volt szeme.Ha nem beszélt is róla,körülnézett a maga komótos módján.Nem szerette a gazdajányokat.Az olybá tűnt néki,mint a kétes lúvásár.
- Hazaviszem,oszt akkor derül ki,hogy pókos.Köll a rossebnek.
- Marika a második szomszédék kisjánya volt.Négy nővérét már elvitték,ő maradt otthon csak az anyjával.Apja alig két éve halt meg.Szűköcskén éltek,de egy tizenhét évesnek mindig dalos a szíve.Csendes,mosolygós tőtöttkáposzta forma,kicsi anyja tette a dolgát,nem pörölt,vette a sorsot,ahogy az hozta,amit hozott.Örvendett kicsi lányának,hogy így öregségére nincs magába.
- A formás,takaros szőke kisjány búzakék szemével olyan volt,mint egy valóságos búzavirág.János az anyja temetése után pár hónappal se szó se beszéd,egy vasárnapon vizitába is ment a második szomszédba.Nem kertelt.
- Ő már vénlegénynek számít,talán idős is a kisjányho,de szándéka komoly.
- Nem tudna másikat a helyébe képzelni.Ha a hajlandóság megvolna és az anyja se lenne ellene,ő szívesen elvenné.Az anyja nem ellenezte,a hajlandóság a jány részéről is megvolt,nagyon is.Három hónap múlva lagzi lett.Gazdaember nem várhat,mert dologidőben nem lehet mással törődni.Rendbe kell tenni mindent,amikor itt az ideje.
- A lakodalom csendes volt,tekintettel az alig féléve elhúnytra.Marika kicsi ládáját átvitték a János potájára.Bánta is János a ládát!Dalos pacsirtát,szorgos kezű,engedelmes,kacagós feleséget kapott,aki becsülte szerette,mindig szívesen várta jó urát.A lassú megfontolás így bőségesen meghozta a gyümölcsét.
- Egy év után megáldotta őket az isten.Marika a bába segedelmével könnyen,gyorsan a világra szülte Jánoskát,aki szőke volt,békességes,kékszemű és kacagós,mint az anyja.A kis család úgy élt,mint egy nagy meleg fészekben a madarak.Rossz szó nem hallatszott véletlenül se.Megbeszélték a fontos dolgokat.Minden nap tartogatott valami apró örömet.Egyszer a kenyérsütés sikerült nagyon jól, máskor János csinált jó vásárt,nőtt a búza,a kukorica. A szőlő is szépen mutatta magát.A gyerek,nőtt,mintha húznák.Apja szálas termetét örökölte,ezt a vénasszonyok előre megjósolták.Kacagott,hempergett a nagy kutyával,eljátszott a homokban.Az anyja kiszaladt hozzá,összecsókolta,ölbevette kicsit,aztán szaladt dógára.
- Már hároméves volt Jánoska,amikor jött a hír,hogy Marika nővére nehéz szülés előtt áll.A bábának nem tetszett a gyerek fekvése.Elkelt volna egy ügyes asszonykéz a ház körül,mivel két gyerek már volt,meg a munka ott sem várt.
- Marika,mint mindent,ezt is meghányta-vetette urával,aki szintén úgy látta jónak,hogy feleségét pár napra nehéz szívvel bár,de el kell ereszteni,segítségre.
- Az anyós örömmel vette,hogy napközben az onoka vele marad,míg az anyja odaát lesz másik jányánál.Ő is ment volna szívesen,de nehezen vitte a lába,inkább hátráltatás lett volna,mint segítség.Marika így békességben elment.
- Ösmerős szekerezett arrafelé,oda kéretőzött fel utitársnak.El is vitték szívesen.
- Egyik nap János átalment napához,kivinné a kisgyereket a búzatáblához.Őmaga csak szemlélődni akart,s igen szerette,ha kicsi fiával lehetett.
- Nyakában ült a kislegény,míg kiértek a határba.Szálas volt már a búza,csak még zöld,számítgatta,meddig érik be az aratáshoz.A gyerek lekívánkozott.
- Hadd szaladozzon,tette le féltő gondossággal,majd járkálván számítgatta magában,hány ember kell majd Péter-Pálkor,ha belefognak a munka nagyjába.
- Gondolataiba mélyedt,nem is gondolt az idővel.Egyszerre szólongatni kezdte a gyereket,jönne már,indulnak hazafelé.Arcul ütötte a választalan csend.
- Mikor maga nem boldogult,fennszóval riasztotta a faluból a fellelhető férfiakat,segítenének már,mert igen nagy a baj.Nincs meg a gyerek.
- Mindenhol keresték.Másnap is.Marika hazajött,szerencsésen megszült a nővére vágyott is már övéi után.János halálravált arca mindent elárult neki.Négy napja keresték szakadatlan a gyermeket akkorra már.Mint a letört virág,esett össze a boldogtalan anyácska.Úgy locsoltál fel.Nem volt nyom,nem volt min elindulni.
- A boldogság házába beköltözött a fekete bánat.Időnként némán átölelték egymást,de ez a szaggató fájdalmat nem űzte el.Az életnek menni kellet tovább.
- Eljött Péter-Pál,nekifogtak aratni.Jó komájuk volt az első kaszás.Kilépte magának a rendet,igazodott hozzá a többi.Nekifogtak.Egyenletesen siklottak a kaszák,dőltek a rendek,a marokszedő jányok hajladoztak szorgosan.Az első kaszás kissé elhúzott a többitől,bikaerős,fiatal férfi,kidolgozott,erős karokkal.
- A tábla háromnegyedénél tartott,amikor iszonyatosat ordított.A többiek elhányva mindent a kezükből rohantak hozzá.
- Kis fehér csontváz feküdt a levágott élet között.Eltévedt az ártatlan.Nem talált ki a selymesen ringó,kiúttalan tengerből,a hónapok alatt a forró nap,meg a természet elvégezte a maga munkáját.János és Marika halálukig szeretetben éltek,egymást el nem hagyva soha.Gyermekük nem született többé,csak a kis keresztet látogatták vasárnaponként a temetőben.Szólni erről többé egyőjük sem tudott.Az egymás iránti hűséges szeretet életben tartotta őket,de az érthetetlenül elhervadt kicsiny virág a szívükbe döfve sajgott halálukig.
<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man